Alevtina Ioffe generációjának egyik legsokoldalúbb karmestere, jelenleg a berni Opera vezető karmestere és a Staatskapelle Weimar vezető vendégkarmestere.
2009-ben harmadik díjat nyert a nagyra becsült trieszti Victor de Sabata karmesterversenyen.
Karrierje során azóta vendégszerepelt többek között Oldenburg, Trieszt, Tbiliszi, Volgográd és Catania neves operaházaiban. A Hattyúk tavával 2018-ban a berlini Deutsche Operben debütált lenyűgözően.
Ioffe kórusvezetést, klasszikus éneket és zongorát tanult. A Moszkvai Állami Opera- és Balettszínház fiatal közönségnek szóló „Natalia Sats” zeneigazgatója volt, majd a szentpétervári Mihajlovszkij Színház zeneigazgatójaként az első nő lett, aki egy jelentős orosz zenei intézményt vezetett. Jelenleg Berlinben él.
Ioffe rendszeresen vezényel a legnagyobb európai színházakban, többek között a Komische Oper Berlinben, a Staatstheater Stuttgartban (ahol a Hänsel und Gretel című operával debütált) és a Göteborgi Operában (2023/24-ben A repülő hollanddal tér vissza). Nemzetközi fellépéseken is részt vett, többek között 2024-ben debütál az Oregoni Bach Fesztiválon.
2023 decemberében a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar 100 éves fennállásának megünneplésére rendezett hihetetlenül sikeres, 7 városból álló európai turnét vezényelt, amelynek keretében Zágrábban, Ljubljanában, Budapesten, Münchenben, Innsbruckban, Linzben és Athénban adott koncerteket.
A Seattle-i Operában Mozart Le nozze di Figaro című operájával 2022-ben sikeresen debütált az Egyesült Államokban, majd 2023 októberében a Seattle-i Szimfonikusoknál debütált Ioffe szimfonikus zenekarában, ahová 2024 októberében tért vissza.
A zürichi Opernhausban 2022 decemberében debütált egy új balettprodukcióval. Franciaországban az Orchestre National de Lille és az Orchestre National de l’Île-de-France együtteseknél vezényelt, majd 2024 augusztusában debütált az Orchestre National de Lyon együttesnél.
A 2024/25-ös évadban Ioffe fontos debütálásokat tart az Egyesült Királyságban az Ulster Orchestrával (2024. október), majd először a Londoni Filharmonikusok élén (2024. november), valamint Németországban, ahol először vezényli a Niedersächsische Staatsorchester Hannovert, míg Svájcban – a Berni Szimfonikus Zenekarhoz való visszatérés mellett – az Orchestre de la Suisse Romande-nál debütál.
